A visszahúzódott emberek

Pár napja azon gondolkodtam, hogy ha látok egy embert aki könyvvel a kezében vagy fül hallgatóval a fülében sétál az nem magányos-e. Voltak napok amikor ki nem lehetett volna rántani a zene hallgatásból engem, és most már rájöttem, hogy az azért volt mert nem tudtam beszélgetni senkivel. Nem foglalkoztak velem.Láttam egy lányt (aki nem a legmenőbb a suliba) könyvvel a kezében sétálni, teljesen beleélte magát. (Gyűrűk ura). Az ilyen emberek teljesen beleképzelik magukat a történetbe, csakhogy kicsit kiszakadjanak a valóságból. Nem foglalkozunk velük, pedig száz százalék, hogy érdekes személyiségük van.
Szóval én odamentem ahhoz a lányhoz és megkérdeztem, hogy tetszik-e neki a könyv.

Azt válaszolta, hogy ez az egyik kedvenc könyve és, hogy már többször is kiolvasta az összes részét. Végül egész jól elbeszélgettem vele mindenről. Elmesélte, hogy régen ő is a "menők" közé tartozott, de szemüveget és fog szabályzót kapott és akkor elkezdték kiközösíteni. Hihetetlen, hogy az embereknél már szinte csak a külsőségek számítanak. Meg kell hagyni, ő az eddigi egyetlen ember akivel normálisan el tudtam beszélgetni több témáról, úgy, hogy közbe nem a telefonját nyomkodta, és nem figyelt másokra, csak rám... Egy élmény volt! Tényleg érdemes  az ilyen emberekkel foglalkozni, mert elképesztően kedvesek és normálisak.
Az emberek sokszor azért visszahúzódóbbak, mert félnek attól, hogy másokat nem érdekli az ő történetei vagy csak egyszerűen megunják őt.