Saját történetemet mesélem el most nektek. Mivel az átlagnál ducibb vagyok és sokszor bántanak a suliba, nem szoktam ott enni. 7. osztályban másik iskolába kerültem és mivel már hozzászoktam, hogy 6 órát kibírok evés nélkül. Ebben a suliban úgy kezdtem az évet, hogy soha, senki nem látott enni.
Történt egyszer egy eset...ugye én általában reggel nem eszek, mert nem kívánom, suliba sem viszek semmit, csak egy üveg vizet.Szóval, 7. órám tesi volt és már nagyon ki voltam, mert volt legalább 40 fok és a tesi terembe nem lehetett ablakot nyitni.Oda- vissza futkároztunk a tesi terem egyik végéből a másikba, és én meg elájultam..a tesi tanár egyből hívta a suli orvost aki azt mondta, hogy leesett a cukrom, aztán pedig megkérdezte, hogy mit ettem ma. Én nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejem...annyira szégyelltem magam.A tesi tanár kiabálva megkérdezte az osztályt, hogy ki látott engem ma enni, ők összenéztek és mondták, hogy senki.
A suliorvos utána nagyon sokáig beszélgetett velem az irodájában, elmondta, hogy nagyon sok gyerek hal bele ebbe a dologba.
És ekkor jöttem rá, hogy milyen bolond voltam...Soha Senki ne essen bele ebbe a hibába mint én. Enni nem szégyen.EGYETEK és ne foglalkozzatok senki véleményével...egy ember se ér annyit, hogy mi szenvedjünk.
xoxo~

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése